A kegyelmes ur [antikvár]

Részlet a könyvből: Az elnök néhány pillanatig állva maradt a mozgás közepett,; a melyet megjelenése keltett. Aztán leült, s halk hangon, hanyagul mondta: - Az ülést megnyitom. Rendezgetni kezdte az asztalára helyezett törvényjavaslatokat. Balra tőle a rövidlátó jegyző, orrával a papirost szántva, a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét olvasta fel oly szapora darálással, hogy abból egyetlen képviselő sem értett egy szót sem. A teremben uralkodó zűr-zajban az olvasást csak a teremőrök hallgatták, a kik igen méltóságosan álltak a kényelmes hanyagsággal üldögélő képviselőkkel szemben. Száz képviselő sem volt jelen. Néhányuk elnyújtózkodott a vörös bársony zsöllyében, tétován, sőt álmosan nézegetve ide-oda. Mások, mintegy az ülés unalmas robotjának terhe alatt, pulpitusuk fölé hajolva, halkan dobolgattak ujjaikkal a mahagoni-fán. A tetőablaknyíláson át, mely szürke félholdat rajzolt az égre, esős májusi délután nézett be, egyenletesen világítva meg a terem pompázó komolyságát. A világosság széles vöröses sávban ömlött végig a lépcsőzetesen álló padsorokon, hellyel-közzel rózsaszínű visszatükröződést kapva az üresen álló padok sarkaitól, míg az elnök mögött a szobrok és faragványok meztelen formái a falak fehérségére vetődtek...