A királyné poétája [antikvár]

Részlet: A kies fekvésű lainzi kastélyban töltött sok csöndes nyári napot Magyarország nagy asszonya, bajor Erzsébet. Kétszeres csöndben, mitn bárki más, mert a fejedelmi nő kerülte a társaságot, a fényt és legszivesebben társalgott a nagy természettel, mely a leghűbb barát és enyhítően ápolja a lélek sebeit. Nem egyszer kilencz óráig tartó gyalog kirándulást tett és Lainzból, görög nyelvtanitója és egy inas kíséretében, ment át a badeni hegyekbe. A királyasszony rendkívül szerette az ilyen hosszú, magános sétákat, amikor, menten az előtte oly gyűlöletes udvari etikett bilincseitől, szabadon élvezte a vidék szépségeit, útközben pihenőt tartva és elővéve valami szép verseskönyvet, melyet egy mohos kövön, vagy vágott fatörzsön üldögélve, olvasgatott. A felséges asszony legkedvesebb poétája volt Heine, akinek gyönyörű szobrot is emeltetett a korfui Achillein parkjában. Erről a geniális, sajátságos jellemkeverékből összerakott poétáról akarok egy epizódot elmondani, amely egyetlenegy életrajzában sincs fölemlítve s amelyet én is egészen véletlenül tudtam meg.