A kis kutya két gazdája [antikvár]

Részlet:Az első ajándékot Una Swithin tizenkilencedik születésnapjára Marion néni vásárolta Firenzében, még pedig jóval a nagy esemény előtt és igen kevés előrelátással, ahogy már az ilyen rokoni ajándékokat vásárolni szokták. Voltaképpen idegen fiatalember volt felelős a dologért, de erre Marion néni soha rá nem eszmélt és, mikor a fiatalemberrel újra találkozott, határozottan jó barátnak tekintette.Marion néni a francia Riviérán töltötte a telet és Olaszországba inkább csak a nyelvi változatosság kedvéért ment. Sok nyelvhez konyitott, valamennyihez keveset és rosszul, de azért legtöbb ismerősével el tudta hitetni, hogy igazi világpolgár. És, mert életének ez volt legfőbb célja, soha nem követte el azt a végzetes tévedést, hogy az idegen városokat saját, angol anyanyelvén emlegesse. Az eredeti nevek - Wien, Napoli, II Vaticano, Le Boul'Mich - ha az ember csak úgy könnyedén bedobja őket a beszélgetésbe, igen jól hatnak. Szívesen bolyongott az expresszvonatok folyosóin, vagy a szállodák halljában, lelkesen csevegve az idegen kalauzokkal és portásokkal, míg angol honfitársai döbbent tisztelettel bámulták. Ugyanez az ösztön vezette kis boltokba is, ahol folyékonyan alkudozott a tulajdonosnak nevezett kalózzal és bebizonyította, hogy ő a különb kalóz, mert végül is üres kézzel jött ki a boltból.