A kis parókia [antikvár]

Részlet: A francia irodalom az elméletek irodalma. Sehol a világon nincs annyi ars poetica, zászlóbontó előszó, iskola-alapító manifesztum, irányok harcát keverő vita-irat, mint a franciáknál. Nemcsak ma van ez így, a nagy szellemi válság korában; nemcsak a naturalizmus vagy a romantika árasztotta el a világot majdnem annyi elméleti írással, mint költői alkotással: így volt ez a XVII., sőt a XIV. században is. A francia író szereti világosan látni, merre, hová indul; szereti, ha mások is a nyomába sereglenek és türelmetlenül verekszik az ellenfeleivel. Éppen azért különös jelenség a franciák közt egy olyan író, aki benne él egy éppen lángoló irodalmi harcban, együtt ebédel az örökké elméleteken nyargaló Flaubert-rel, a Goncourttestvérekkel, akik külön kötetben adták ki előszavaikat és manifesztumaikat, Zolával, aki kilenc vaskos kötetben harcolt a naturalizmus egy mondatban kifejezhető elveiért - és nincsenek elméletei, nem tartozik semmiféle iskolához, nem csinál egyebet, csak érez, figyel, emlékszik és ír. Ez Alphonse Daudet.