Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Visszajövet, a tó partján visszatérő fogatok torlódásában, lépést kellett haladnia a könnyű hintónak. Egy pillanatra akkora lett a zűrzavar, hogy meg is kellett állnia.
A nap lenyugvóban volt a világosszürke októberi égen, melyet a látóhatár szélén vékonyka felhősávok takartak. Egy utolsó sugár, mely a vízesés távoli bozótjai felől jött, végignyúlt az úton, vöröses és meghalványult fényben fürdetve a mozdulatlanná vált fogatok hosszú sorát. Az aranyfények, az élénk villanások, miket a kerekek vetettek ki, mintha megmerevedtek volna a könnyű hintó kidomborodó szalmasárga csíkjainak hosszában; a nyerskék oldalfalak visszatükrözték a környező tájék részleteit. Följebb, egész testükkel a vöröses fényben, mely hátulról megvilágította őket és ragyogtatta az ülésről lelógó, félig összehajtott köpenyük rézgombjait: a kocsis meg a komornyik, sötétkék libériában, mastix-szín nadrágban, feketesárga csíkos mellényben, mereven, komolyan és türelmesen ültek, mint a jóházbeli lakájokhoz illik, akiket egy kocsitorlódás nem képes megharagítani. Fekete kokárdával ékesített kalapjuk fölötte méltóságos volt. Csak a lovak - fölséges pejfogat - horkantottak türelmetlenségükben...