A kör bezárul [antikvár]

Az emberek lemennek a kikötőbe, a parti hajóhoz. Valami sok hasznuk nincs belőle, de pénzükbe se kerül, a mérleg egyensúlyban marad. Legföljebb talán a cipőkoptatásért kellene leszámítani egy-két garast. Ártani nem árt, de az is ritkán esik meg, hogy nagyon megérje a fáradságot. Hogy valami rendkivüli élmény várna ott rájuk, istenek számára való gyönyörű látvány, vagy más eféle? Szó sincs róla. Egy-két utas, néhány láda kerül a hajóról a partra, egy-két utas és néhány láda a partról a hajóra. Senkise szól, se a kormányos, fönn a korlátnál, se a raktárkezelő a parton. Mire való a szó? Bepillant az irásokba és bólint. Ennyi az egész. Az emberek körülbelül tudják, mi vár rájuk, ha lemennek. És mégis lemennek. Hát csakugyan soha sincs egyéb? Olykor levezetik a vak kitornást a hídhoz és ez esemény a gyerekeknek. Vagy valami hóbortos sportsman száll ki a hajóról, sílécekkel, hátizsákkal, bár május van, a hó rég elolvadt. De ennél több aztán igazán nincs.