A munka [antikvár]

Részlet a könyvből: Claudius ép a városháza előtt ment el és éjfél után kettőt ütött az óra, midőn a vihar kitört. A csarnokokban bolyongott, nagyon szerette az éjjeli Párist. Most egyszerre oly hatalmas cseppek kezdték a járdát csapkodni, hogy futva rohant a Greve-rakpart hosszában. De a Lajos Fülöp-hidnál elfogyott a lélekzete: szinte restelte, hogy annyira fél a viztől és a sürü sötétségben, melyen a gázlámpák lángjai alig birtak áthatolni, lassan ment keresztül a hidon. Különben sem kellett már messzire mennie. A mint befordult a Bourbon-rakpartra, a régi paloták felől fényes világítás sugárzott, mely megtört a Szajna vizében és ugy verődött vissza a redőny nélküli magas ablakokon, a hol a festő műterme volt, a Martoy-palotában, a Femme-Sans-Téte-utcza sarkán. E pillanatban iszonyú mennydörgés rázkódtatta meg az alvó kerületet. A mint Claudius a kapu elé ért, a villám fényétől még félig elvakultan, ép a csengettyű huzalát készült megrántani; de roppant nagy volt meglepetése és valósággal összerezzent, midőn a fal mélyedésében egy élő alakot pillantott meg. A legközelebbi villámlásnál az alakban egy fiatal leányt ismert fel, ki feketébe volt öltözve, teljesen átázott és reszketett félelmében.