A század gyermekének vallomása [antikvár]

Részlet: "Két élet úgy találkozik egymással mint az országút és a vasútvonal. Egy ponton metszik egymást, lényegük szinte egybeolvad gondolatjelként leeresztett vagy felkiáltójelként égnek meredő sorompók között, azután mindegyik követi a maga irányát, egyre távolodnak egymástól és soha többé nem találkoznak, így futott össze rövid két esztendőre (1833-35) s így vált szét Alfréd de Musset és George Sand életvonala. Musset (1810-1857) hódító dandy, "szárnyas szívű Foszfor herceg", lélekben romantikus, írásmodorában minden iskolától független költő, az ifjúi báj és féktelenség újhangú lírikusa, a szerelmi bánat utólérhetetlen bárdja, a "szív színházá"-nak pajkosan tragikus mestere s a francia költői nyelv egyik legegyénibb továbbteremtője. Sand (1804-1876) a legfőbb Kékharisnya, betűsmokk, a módszertelen regényírás módszeres apostola, szerelmes érzékű és hideg fejű, viharos szerelmek rendezett lelkű hősnője, aki úgy írja a regényeket, ahogy a körtefa termi a körtét, válogatás nélkül, kellemesen és tűrhetetlenül folyékony elbeszélő, aki annyira a mélyére hatol mindennek, hogy az örvényt is ellaposítja, ő a nagy Prédikáló, aki 105 regénnyel oly kimerítően hatott korára, hogy az utókorra már semmi hatása sem maradt. Musset a tomboló, néha gonosz, sokszor szeszélyes de mindig emberien igaz szenvedély. "