A szomszédság nevében [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnali két óra felé a sörgyári szekeres fiatal felesége felriadt. Ijedten meredt a sötét ablakra. Szíve hevesen dobogott. Az a távoli kiáltás, ami felébresztette, most megismétlődött. Tenyere tapogatódzva siklott végig a szúrós csergepokrócon. Ujjai belebotlottak a mellette alvó férfi meleg kezébe s görcsösen megmarkolta: - Jóska, te... A férfi ernyedt karjában hirtelen megfeszültek a lankadt izmok. Utána rögtön megrándult az egész teste: - Mi... mi? - Ölnek valakit... - Eredj már ... - Ölnek, ha mondom. Ha!... Az ura teste megmeredt. Lélekzetvisszafojtva hallgatództak mind a ketten. A kezükben lüktető vér szinte átáramlott egymás karjába. A szoba vaksötétségén túl, meghatározhatatlan irányból ismét kiáltás és nehéz tárgyak borulása hallatszott. Bálint Jóska kiugrott az ágyból s a bútorok sarkaihoz ütődve tapogatódzott az ablakhoz. Félrevonta a firhangot s kinézett a borús márciusi éjszakába. Előbb csak a felhők közül kibukkanó csillagok, azután pedig a javítóintézet távoli lámpáinak fénygömbjei tűntek szemébe, majd messze jobbra, a cipőgyár fedelén világító, óriási reklámcipőt pillantotta meg, végül a Cosbuc-utca földszintes házsorán tekintett végig. - A huszonegy szám alatt ég a lámpa, - szólt hátra a remegő asszonynak. - A szobafestőnél? Ha, már megint!... - vacogott össze az asszony foga. A hajnali csendben most tisztábban kivehető volt, hogy egy élesen rikoltozó női hang életre-halálra viaskodik egy durva férfihanggal. Időnkint egy vékonyka szoprán is közbe-közbe jajdult.