A tenger csodababája [antikvár]

Részlet a könyvből :- Az a leány nem vizipatkány, asszonyom! Hanem igazi virágszál, akinek üvegháza a trópikus égbolt és a vihar pirongatja, hogyha rossz. És mindent tud, amit mi, hajóslegények tudunk... persze, csak ami jó, mert egyikünktől se hallott mást soha. Az öreg John Henry beszélt így, egyik matrózunk, engem védelmezve az amerikai konzul felesége előtt, valamelyik ausztráliai kikötőben. A konzul felesége ugyanis azt kérdezte tőle, amint az öreg a kiterhelésre ügyelt a parton, hogy miféle vizipatkány lehet a kapitány leánya, aki durva emberek közt éli a hajósok durva életét ennek a sehoonernek a födélzetén? ... Amire John Henry, átérezve, hogy meg kell védenie a kapitány leányának méltóságát s egyúttal a hajósnép lovagiasságát is, összeszedve a tenger poézisének minden virágát, emberül megfelelt. - De mégis szörnyű lehet ennek a leánynak, hogy a hajón nő fel, csupa férfiak közt - okoskodott a hölgy, akit nem győzött meg John Henry védőbeszédje. Engem ugyan nem ismert, de hallotta, hogyan társalognak a hajósok a vízparton és bizonykodott, hogy én se lehetek más, mint durva, közönséges és alacsony lelkű - sőt egyenesen szörnyeteg - hiszen az erkölcsnemesítő, szelíd női hatást nélkülözve nevelkedem.