A tengerparti város [antikvár]

Részlet a könyvből:A POLGÁRHÁBORÚ idején történt, ősz volt. Gyönyörű napok köszöntöttek be a déli városba. A tenger vakítóan kéklett, a szél meg olyan mélyen elaludt, mint a felcsavart hajókötél. Olyan nagy volt a csend, hogy még a part mentén is, ott, ahol máskor apró, fodros hullámok játszadoztak, megnyugodott a víz, mintha késsel simította volna el valaki. Éppen dinnyeszüret volt. A simahéjú, kígyóbőrtarkaságú dinnyék elárasztották a várost. Az éjszakák sötétek voltak, és gyakran megrezzentek a hullócsillagok fényétől. Lassan és álmosan kezdődött meg a külvárosokból a fehérek menekülése: a szénától az írógépig minden elcipelhetőt magukkal vittek. A menekülési láz azonban fokozatosan gyorsult és a város felé haladtában egyre újabb és újabb utcákat kerített hatalmába. A kikötőt ellepték a menekülők. Az emberek egymás hegyén-hátán tolakodtak, hogy feljussanak a gőzhajó fedélzetére. "Gyerünk! Gyerü-ünk! - üvöltötték a hajókürtök és csak a tenger kéklett nyugodtan tovább.