A világ vándora I-II. [antikvár]

Részlet: Polden fejlődik. Egy-két évben jó heringfogás esett és az egész környékről tódult a nép az új helységbe. Pauline boltjában jól kelt az árú, őt nem kell félteni, ügyes teremtés, boldogul a jég hátán is, van benne üzleti szellem. Alsó-Poldenben ki vannak vetve a hálók - mihez fogjon az a sok halászbokor vasár- és ünnepnapokon, amikor nem ereszkednek vízre? Fölballagnak a bolthoz és böngészik, böngészik a falra kifüggesztett plakátokat, bár azt se tudják szegények, bű-e, vagy bá. Pauline megkérte a bátyját, Joakimot, hogy állítson neki egy bódét, ahol kávét mérhessen és Joakim nem tagadhatta meg a kérését, hiszen Pauline nemcsak testvérhuga volt, de a házát is ő vezette és egyébként is sokat köszönhetett neki. Kelletlenül ugyan, de mégis igent mondott, mire egy szép napon fával megrakott hajó futott be az öbölbe és Joakim egyik szekérrel a másik után hordta föl a rakományt a partról. - Mi a szándéka ezzel a sok fával? - kérdezte Puline. - Hát megépíti a szállodáját, - felelte Joakim.