A vízimalom balladája [antikvár]

Részlet a könyvből: Talán nem rendes dolog, ha most elmesélem, hogyan úsztatta el a nagyapám a malmot, de talán mégis rendes. Akkor is, ha rossz fényt vet a famíliára. Hogy valami tisztességes-e, vagy tisztességtelen, az attól függ, hol van az ember - de hát én vajon hol vagyok? -, a mesélést meg egyszerűen csak el kell kezdeni. Én azt hiszem, nincs is az egészen rendjén, ha az ember olyan nagyon pontosan tudja, mit akar elmesélni, és miből mennyit. Az ilyesmi nemigen vezet jóra. A mesélést el kell kezdeni, és az ember természetesen azt is tudja, hogy mivel kezdje, ennyit még tud, de többet aztán voltaképpen nem is, éppen csak az első mondat felől bizonytalan. Hát akkor lássuk az első mondatot. A Drewenz egy mellékfolyó Lengyelországban. Ez az első mondat. De máris hallom: szóval lengyel volt a nagyapád. Mire én azt mondom: nem, nem volt az. Mint látjuk, itt nyomban félreértések támadhatnak, és ez nem jó, különösen így az elején. Tehát fogalmazzunk egy új első mondatot.