Az almieri-trió [antikvár]

A TRAPÉZ. Az öreg Péter már kiköltözött a cirkusz mellé, bár nagy téli üresség uralkodott még a máskor füves térségen s hideg és elhagyott volt az öltözők tája is. Hatalmas bundában mászott elő André zörgetésére, lomhán, mint egy bajuszos fóka és csörgette kulcsait. - Na, öreg, tavaszodunk? - kérdezte André kezét nyújtva. - Kik vannak odabent? - A Franke úr, meg a fiatalúr - mondta Péter, pipáját kivéve szájából. André elhaladt a csukott öltözők között a boltozott bejáraton, amely a zenekar alatt vezetett. Mint hidak boltívénél a messzeség félköre, föltűnt a barna porond, aminek téli hallgatagságát már lábnyomok és gyűrődések rebbentették. Karcsú, finom test röpködött a levegőben, a magasan kifeszített háló fölött. André előregyalogolt és körülnézett. A széksorok üresen emelkedtek, fehér ponyvával borítva. - Halló! - kiáltotta Franke a zenekari emelvényről. - Miklós is itt van? - Nincs - kiáltotta vissza. Hosszan elnyújtva huhogott a visszhang. A repülő alak fecskesuhanással bevetette magát a hálóba, elkapta a kötelet és lesiklott. Odafutott Andréhoz. Mozdulatai a földön lányosnak hatottak.