Az Artamónovok [antikvár]

Részlet a könyvből:Két évvel a jobbágyság fölszabadítása után, Urunk színváltozása napján, a Nyikola a Dombtetőn"-templom ájtatos hívői egy idegen"-t vettek észre a déli mise alatt, aki a tömegen udvariatlan taszigálással fúrta magát keresztül és vastag gyertyákat állított azon szentképek elé, amelyek Drjómov városában a legnagyobb tiszteletben álltak. Erősen megtermett ember volt, nagy, gyűrűs, őszbecsavarodó szakállal, sűrű, fekete, cigányosan göndör hajjal, hatalmas orral, dombos, dús szemöldök alól merészen néző, kékbe játszó, szürke szemmel; és megfigyelték, hogy amikor lelógatta kezét, széles tenyere térdét érintette. A kereszthez a tekintélyes polgárokkal járult, ami különös visszatetszést keltett; és amikor a mise véget ért, Drjómov előkelőségei megálltak a templom előcsarnokában, hogy elmondják véleményüket az idegen férfiról. Egyesek azt tartották: lókereskedő, mások: jószágigazgató, a szelíd, beteges, de jószívű polgármester, Bajmakov Jevszéj, ezt mondta, halkan köhécselve: - Kétségkívül udvari alkalmazott; vadász vagy efféle, az uraságok szórakozásainak szolgálatában; míg Pomjalov, egy himlőhelyes és rút posztókereskedő, gúnynevén az özvegy svábbogár", mértéktelen kéjenc, aki nagyon szerette a csípős szavakat, rosszakaratúan ezt jegyezte meg: - Láttátok, milyen hosszúak a mancsai? Nézzétek csak, hogyan megy; mintha neki harangoznának minden toronyban.