Az ébredők [antikvár]

Részlet:"André Lhéry, az ismert regényíró, fáradtan bontotta fel postáját egy halvány tavaszi reggelen a biscaya-i öböl partján, egy kis házikóban; ahova egy szeszély hozta s az tartotta itt fogva már a mult év telétől.- Sok a levél ma reggel, - sóhajtott fel - nagyon sok.Igaz ugyan, hogy amikor a postás kevesebbet hozott, akkor sem volt megelégedve, mert olyankor meg egészen egyedül állónak képzelte magát az életben. Asszonyi levelek voltak ezek nagyrészt, részben aláírással, részben a nélkül s a kellemes értelmi imádat tömjénjével vették körül az írót. Majdnem valamennyi így kezdődött: Nagyon csodálkozni fog, uram, megpillantván egy asszonyi írást, melyet nem ismer. André mosolygott ezen a kezdeten: csodálkozni, ó nem, régen megszűnt már csodálkozni! Az új levélíró rendesen azt hitte, hogy nincs más olyan bátor lény ezen a földön, aki ily lépésre rá tudná magát szánni és soha sem mulasztotta volna el megjegyezni: Az én lelkem kis testvére a magáénak s be tudom bizonyítani, hogy senki sem értette meg Önt annyira, mint én."