Az én életem [antikvár]

A főnököm azt mondta nekem: "Csak nagyrabecsült atyja iránti tiszteletből tartom önt, különben már rég kirepült volna innen." Én azt feleltem neki: "Méltóságod nagyon hizeleg nekem, ha azt hiszi, hogy én repülni tudok." És később hallottam, amikor azt mondta: "Vigyék el innét ezt az urat, mert rontja az idegeimet."Két nap mulva felmentettek a hivatalomtól. És ime, az alatt az idő alatt, a mióta nagykoru lettem, apámnak, a helybeli épitésznek, nagy boszuságára, kilenc helyet cseréltem meg. Különféle hivatalokban szolgáltam, de mind az a kilenc állás úgy hasonlitott egymáshoz, mint két vizcsepp; ültem, irtam, hallgattam az ostoba vagy goromba megjegyzéseket és vártam, mikor mentek fel.Az apám, mikor hozzá mentem, egy fauteuil mélyében ült, lehunyt szemekkel. Sovány, száraz, a borotvált helyeken kékes szinü arca (arcra nézve valami öreg katholikus orgonistára hasonlitott) szelidséget és önmegadást fejezett ki...