Az utolsó fejezet I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Bizony, csavargók vagyunk a földön. Vándorlunk pusztákon és utakon, néha térden csúszva, máskor egyenesen és egymást is letapossuk. Mint most Dániel, aki eltiport másokat s aztán őt is letiporták. Nem nagy dolog most Torahus-ba felmenni, ahol lakott, de volt idő, mikor veszéllyel járt, puskát kellet az embernek magával vinni és jól vigyázni. Akkoriban, csak nehány napig ugyan, de az egész környék felett uralkodott és rálőtt az emberekre; azonban ez már régen volt, akkor még mind fiatalabbak voltunk.