Barátok és ellenségek [antikvár]

Részlet a könyvből: A gyártelep, alacsony üzemépületeivel a sűrű ködben, elmerült városra emlékeztetett. Már javában folyt a délutáni műszak. Csend és mozdulatlanság volt mindenfelé az udvarban, csak tompa gépzakatolás hallatszott; néha egy-egy ládákkal megrakott társzekér döcögött kifelé az udvarból a második számú kapuig vezető sáros kocsiúton és Pajtás, Megyeri bácsi fekete monoklis kölyökfoxija ugrabugrált a mély és csipkézett keréknyomok között. Időnként vidáman felvakkantott, aztán máris belekapott valamilyen, úton-útfélen heverő hulladékanyagba és maga után ráncigálta. Burján Imre segédművezető kilépett a szövőgyár szelfaktorépületének vasajtaján és sietve megindult az úton, de alig tett néhány lépést, amikor Baloghné, egy fiatal, fejkendős fonóasszony utána kiáltott: - Szilvás elvtárs telefonált, menjen fel az übébe. - Nem mondta, mit akar? - szólt vissza Imre. - Majd megtudja tőle. Imre egy pillanatig habozott, aztán visszament a szelfaktorba, onnan a kikészítőn és a festőműhelyen át hamarabb lehetett eljutni az irodaépületbe, csak egy kacskaringós csigalépcsőt kellett megmászni, amely az emeletek hátsó feljáróit kötötte össze.