Chrysanthéme asszonyság [antikvár]

Reggeli két óra volt; a tenger nyugodt, az éj sötét s az égen fényes csillagok ragyogtak. Yves mellettem állott a fedélzeten. Arról az előttünk teljesen ismeretlen országról beszélgettünk, a hová szeszélyes sorsunk most vezetett bennünket. A következő napon kellett megérkeznünk, s ez a várakozás annyiból mulattatott, hogy zavartalanul szőhettük terveinket. - Mihelyest megérkezem megházasodom - mondám én. - Ah! - szólott Yves olyan férfi nyugalmával, a ki már semmin sem ütközik meg. - Egy kis sárgabőrü hölgyecskét veszek nőül, a kinek fekete haja és macskaszemei vannak. Szépet fogok választani. Nem lesz magasabb, mint egy báb. Te is nálunk fogsz lakni - a zöld fák árnyában álló papiros házikóban. Azt akarom, hogy a virágok nyiljanak körülöttünk s hogy minden reggel soha nem látott szinpompáju bokréták diszitsék lakásunkat...