Cinq-Mars összeesküvése [antikvár]

GONDOLATOK A MŰVÉSZET IGAZSÁGÁRÓLA mai írásművekben éppoly nagy szükség van a társadalmak általános sorsának tanulmányozására, mint az emberi szív elemzésére. Olyan időket élünk, amikor az emberek minden folyó forrását ismerni akarják és felkutatják. Franciaország különösen szereti a Történelmet és a Drámát, mert az egyik az Emberiség nagy végzetét, a másik az Ember egyéni sorsát rajzolja. Ebben az egész élet benne foglaltatik. Márpedig csak a vallásnak, a Filozófiának és a tiszta költészetnek van joga, hogy túlmenjen az életen, túl az időn, egészen a végtelenségig.Az utóbbi években (ez talán, politikai mozgalmaink következménye) a Művészet jobban teleszívta magát történelemmel, mint valaha. Krónikáinkra szegezzük szemünket, mintha nagyobb dolgok felé haladtunkban férfikort érve, megállnánk egy pillanatra, hogy számot adjunk magunknak ifjúságunkról és annak tévedéseiről. Meg kellett hát kettőzni az Érdekességet az Emlékezés hozzáadásával.Mivel Franciaország a többi népeknél is messzebb ment a tények szeretetében, s mivel én nemrég múlt, ismert korszakot választottam tárgyamul: úgy vélekedtem, hogy nem kell utánoznom az idegeneket, akik képeikben alig hogy a látóhatáron mutatják meg történelmük uralkodó egyéniségeit; én. a szín előterébe állítottam a mieinket, főszereplőivé tettem őket ennek a tragédiának, amelyben a bennünket mozgató háromféle becsvágyat kívántam lefesteni, s ezek mellett a nagylelkű gondolatért való önfeláldozás szépségét. A közönség talán nem olvasta volna el, ha értekezést írok a feudalizmus bukásáról, Franciaország5