Claude vallomása [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ti ismertétek, barátaim, azt a szánalomraméltó ifjut, akinek leveleit itt közlöm. Ez az ifju nincs már. Ifjuságának halála és elfelejtése árán igyekezett férfivá lenni. Sokáig haboztam, amig az itt következő irást kiadtam közlésre. Kételkedtem benne, jogomban áll-e egy testet és lelket a maga meztelenségében bemutatni. Kérdeztem magam és kutattam, szabad-e közprédává tennem egy vallomás titkát. Aztán amint ujra elolvastam ezeket a lelkendező és lázas leveleket, amelyek cselekmény hiányában valók és amelyek alig kapcsolódnak össze egymással, elvesztettem bátorságom. Mondtam magamban: az olvasó bizonyára rossznéven veszi majd az ilyen terjengős, minden részében szenvedélyes és indulatos irást. A fájdalomnak csak egyféle fölkiáltása van: a mü egyetlen szünet nélkül megismétlődő kesergés. Mint ember és mint iró aggódtam, hogy közreadjam-e."