Cloque kisasszony [antikvár]

A francia regény flauberti öröke szabja ineg az útjai René Boylesve művészetének. Nem a forma kultuszában, amely majdan a harmadik nemzedéknél a «kerek egésznek)) szinte doktrínájává válik, e nemzedéken - az epikus Henri de Régnier és Edmond Jaloux nemzedéke ez - a hatások közvetlenebbek, egy-egy újra megjelenő alak flauberti vágású sziluetjén, egy-egy visszatérő fordulatban mutatkoznak s azontúl a "szentséges szent irodalom" ama hitvallásában, amely ugyanazt az illatot leheli, mint a pepecselő roueni próféta írásai, - s béklyózok inkább, mint felszabadítók. Egy már bomladozó irodalmi levegő a megtermékenyítője Boylesve első könyveinek. A naturalizmus, Zola romantikus ihletségű naturalizmusának jelszava már meglazult, s ami most van kibontakozóban, még egyre a naturalizmus cégére alatt, de eltávolodva már végképpen a zolai ideáltól, az olyasvalami, mint a BastienLepage nevén értett, ellágyuló s kissé már a genre felé kacsintgató plein-air Millet pátosza után. A forradalmat jelentő gesztusok lehiggadtak, elcsendesültek az irodalom kifejezési formáivá...