Csak azért is!... [antikvár]

Részlet a könyvből: Meghaltam és a pokolra jutottam. Nem tudom kifejezni máskép azt, ami velem történt. Nem. Nem a pokolba. Még annál is rosszabb helyre. Mert búcsút kellett mondanom Angolországnak, mindennek és mindenkinek, akit és amit szerettem, elvesztettem azt a férfit, aki a bálványom volt és elvesztettem minden földi értékemet, búcsút kellett mondanom még az önbecsülésemnek és büszkeségemnek is. Saját elhatározásomból a fedélközön utaztam egy Isten háta mögött levő kolónia felé, ahol háromnegyed évig tart a tél és ahol eszkimók laknak. A hidegtől szaggatást kaptam a fejembe és olyan voltam, mint a leprás beteg, akit kivertek a többi ember közül. Ráadásul rám tört a tengeri betegség is és a gyomrom is üres volt, akár a lelkem. Szenvedtem kimondhatatlanul. De, mikor elmúlt rólam a tengeri betegség rohama, mintha kissé enyhült volna a szenvedésem. Collins, a steward, odajött hozzám, nem túlságosan tiszta kötényében és bizalmas szemhunyorgatással vigasztalt: - Most már aztán nincs, ami kigyüjjön magából, oszt' jobb is lesz minden! Igaza volt.