D'Arce kapitány emlékei/Baba [antikvár]

Részlet a könyvből: D'Arce, az imbolygó hajón ringatózva, letette poharát az asztalra. Azután a szűk ablaknyílás üvegére nézett s az ingó szemhatárt bámulta, mintha még ott látná azt, amit elbeszélt. - Nem. Még az ujjam hegyével sem . . . Hiszen már amúgy is régen volt. Régi... és egyszersmind szomorú história! . . . Még szerelmet se vallottunk egymásnak . . . értem az igazi szerelmet . .. Nagyon tetszett. Csak ennyi az egész. Mindenüvé elmentem. Szóval oda, ahol sejtettem, hogy ráakadok. A Villába, a Sannazzaroba, a Chálet hangversenyére. Nagyot dobbant a szívem és belebotlottam a székekbe, alighogy szemembeötlött messziről kalapjának piros szalagja. Megnyugvással tűrtem parancsnokom sötét tekintetét és hideg fogadását. Miért? Csakis azért, hogy láthassam a szép asszony ragyogó, szürke szemét, amint engem a tömeg között keresett.