Egy emlék hálójában [antikvár]

Részlet: Éjfél már elmult. Tardos Menyhért fehérre mázolt kis asztalkája mellett ült és levélírással foglalatoskodott. Úgy ült az éjszaka csendjében, mintha valahol mélyen, nagyon mélyen a tenger fenekén kuporogna. Gondolhatta volna, a felszínen most dél lehet, aranyvörös nap ragyog az ég közepén, körülötte enyhe tavaszi fuvalatban könnyű felhőfoszlányok úszkálnak, kékes-zöld szinük átlátszó, mint a hernyó selyméből készült kelmék s a széleiken fehér habok remegnek.