Bővebb ismertető
A főszerkesztő úr társadalomjavítási gondolatoktól forrongó aggyal tartott a képesfolyóirat szerkesztőségébe. Az idő 1944 első negyede. A szerkesztőség a szomszéd utcában működött.
Amíg a főszerkesztő odajutott, a Körútnak igen-igen forgalmas helyén kellett áthatolnia, ahol fehér karszalagos rendőr irányította a közlekedést.
E pillanatban éppen megállította a rendőr a főszerkesztő úr orra előtt az ember- és kocsiáradatot.
Amíg ott vesztegelt a járókelők között, alkalma nyílt odafigyelni a kocsiútra. Ott egy taxisofőr kihajolt a kocsijából és borzalmas gorombaságokat üvöltött a taxi felé farolt kézikocsinak két emberére.
Azok persze nem maradtak adósai a kivételes zamatú becsületsértésekkel.
Az egyik, az első, rongyos, kopott rövid kabátban húzta a kocsit. A másik, aki tolta, illetve színlelte, hogy tolja a kocsit, jobbsorsú egyénnek látszott. Jó, szőrmés télikabátot hordott és keménykalapot.