Egy szobalány naplója [antikvár]

Ma, szeptember 14-én délután három órakor, egy enyhe, borus és esős napon álltam be új szolgálati helyemre. Ez a tizenkettedik két év alatt. Értsük meg jól, nem beszélek most azokról a helyekről, hol az előző évek alatt voltam. Azokat képtelen lennék megszámolni. Én aztán igazán elmondhatom, hogy sok otthont, sok embert és sok mocskos lelket ismerek. De ez még nem minden. Hogy milyen furcsa, szédületes módon sodródtam egyik helyről a másikra, majd az elhelyező irodákba! Sehol nem tudtam megmaradni, mert az uraságnak ma nagyon nehéz eleget tenni. El sem hinné az ember!