Fegyvert s vitézt éneklek [antikvár]

Részlet a könyvből: KATONÁK JÖNNEK! Ott jönnek! Látod Petyka? - Ott jönnek! - kiáltottam én is. Aztán halkan hozzáfűztem: semmit sem látok. - Lefeküdni! Muszatov alhadnagy szabálytalanul és fölöslegesen hangosan vezényelt. Két tó között keskeny földsáv. A földsávon a letaposott, sárguló füvön feküdtünk, izgatottan fürkészve nyugat felé, a messzi kéklő erdőig húzódó bozótos, süppedős mezőre. Mögöttünk a most kelő nap rózsaszínre festette a tavak felett gomolygó (pár perc előtt még vattapótlógyapot színű), kesernyés ízű ködöt. Az ég és föld között gólyák. Zászlóaljnyi, sőt talán egész ezrednyi gólya indult dél felé - téli szállásra. A sápadtkék égbolt elhúzódott a földtől, nagyon messze, nagyon magasra. - De most már látod őket!? - kérdezte suttogva a kicsi, mozgékony Levin, baljával a bozótok felé mutatva. - Semmit se látok! Az első ágyúgolyó tőlünk balra csapott le. A tóba...