Flaubert Daudet [antikvár]

Ha valaha megírnám Emlékirataimat, az itt következők lennének a legmegindultabb lapok. Össze akarom állitani emlékeimet Flaubert Gusztávról, a nevezetes és oly drága barátról, kit elvesztettem. Talán hiányával leszek a rendszerességnek; nincs más becsvágyam, mint hogy pontos legyek és teljes. Ugy tünik fel előttem, hogy nekünk, kik létének utolsó tiz esztendőjében vele éltük életét, jogunk van megrajzolni a maga valóságában e nagy iró alakját. Minél jobban ismerik, annál jobban fogják szeretni és mindig helyes dolog szétrombolni a legendákat. Képzeljük el, mily kincs volna, ha Corneille vagy Moliére halálának másnapján valamely barát gondos analizissel, melyet a megfigyelés legjobb forrásaiból meritett, leirta volna számunkra az embert és megmagyarázta volna az irót!