Francia küzdelem [antikvár]

Részlet a könyvből:Készen vagytok? - kérdi Tarague apó. - a körmünkre ég a dolog.-Még három perc. Ha az asszonyok kevesebbet beszélnének ... A vincellér megrakta puttonyát és megállt, hogy a szőllőt két részre osztó, mandulafákkal szegélyezett útra mutasson, melyen lassú léptekkel egy férfi közeledett feléjük.-Nini, a Párisi"! A szüretelőkhöz közeledő idegennek látszott. Idegen volt a ruhája, a járása is. Világosszürke nadrágot viselt és vászonkabátot. Kezében botot lóbált, mellyel kavicsokat görgetett maga előtt vagy szabályos köröket rajzolt a levegőbe. A legfurcsábbnak mégis négyszögbe nyírott fekete szakállát és szalmakalapját találták a vincellérék. Jól ápolt keze, mellyel beszéd közben erősen gesztikulált, még jobban kihangsúlyozta a vidék számára annyira idegen külsejét, melynek a Párisi" csúfnevet is köszönhette. -Jóestét, Tarague apó! -Jóestét, Prignoul úr. A Párisi" hátratett kezekkel állt meg a vincellér mellett, aki kemény ökleivel beleszorította a szőllőt puttonyába, magábaszívta a széttaposott gyümölcs nehéz illatát és elnézte a távolban kékes ködbe burkolt háztetőket, melyek fölött a visszanéző nap vörösbarna színei úsztak. -De szép, - mondta nyomatékkal, mintegy önmagának és egy levegőt átszelő mozdulattal felmérte a látóhatárt...