GYÜLEVÉSZ TÖRTÉNETEK

Az ezredeleji Stockholm összehasonlíthatatlanul más mint ötven éve, betoppanásom idején. Az utcákon ma már az emberi nem összes színe megtalálható. (...) A stockholmi sokrétűségen már senki sem lepődik meg, mondhatnám rá sem hederítünk, ne higgye az olvasó, hogy úgy élünk mint egy nagy család. Inkább, mint valami mozaik, ahol a veres üvegdarabka semmit sem tud a zöldről. (...)

Ebben a könyvben főleg céltudatlan, de kizárólag együgyűen jóakaratú csevegések lesznek. Határozottan elvárom, hogy írásomat az olvasó csak véletlen ötletek és események sorozatának tartsa. Csak személyes élményeimről vagy az írás közbeni elmeszikrákról van szó. (...) Ha jól számoltam harminc fejezetet írtam, hetvenéves emlékeim inspiráltak. A fejezetekhez előhangként idéztem versekből és prózából, talán azért is, mert annyi szép és okos dolgot kívántam népszerűsíteni és néhány esetben megmenteni. Néha népnevelőnek érzem magam, mert elfelejtett nagyságokat propagálok. Például Bölöni Farkas Sándort, aki a tankönyvekben egy-két oldalt megérdemelne néhány Petőfi vagy József Attila vers kárára. Vagy az esszéíró Kölcsey Ferencet, akinek csak egy versére emlékezünk.