Háború és béke I-III. [antikvár]

Tolsztoj hat évig szakadatlanul dolgozott a Háború és béke megírásán, a legjobb életkörülmények között. E megfeszített munka eredménye lett az 1812. honvédő háború idejéről szóló nagyszabású regény. Művészi értéke, tartalmának mélysége, terjedelmének nagysága tekintetében hozzáfogható regényt nem ismer a világirodalom. Rövidesen megjelenése után úgy beszéltek róla, mint egy eposzról, azaz olyan írói alkotásról, mely általános, az egész nép szempontjából fontos történeti eseményt akként dolgoz fel, hogy rendkívüli alkotó erővel ragadja meg annak lényegét és jelentőségét. Egy alkalommal Maxim Gorkij-jal beszélgetve, az író ezt jegyezte meg a Háború és békéről: "Álszemérem nélkül merem állítani, olyan, mint az Ilias", feleségének, Szofia Andrejevnának pedig azt mondta, hogy ebben a regényben "az 1812-es háború következtében kialakult népi gondolatot" szerette. Mi ezt megtetézhetjük azzal, hogy a Háború és béke az orosz irodalomnak nemcsak Ilias-a, hanem Odysseia-ja is. TOLSZTOJRÓL A művész világirodnlmi jelentősége, a gondolkodó és prédikátor világhíre — ez is, amaz is a maga módján — «2 orosz forradalom világtörténelmi jelentőségét tükrözi. L. N. Tolsztoj még a feudalizmus korszakában lépett fel, mint nagy művész. Zseniális alkotásai sorában, amelyeket több mint félszázados irodalmi tevékenysége folyamán irt, leginkább a régi, forradalomelőtti Oroszországot ábrázolta, amely 1861 után is fennmaradd egy félfeudális rendszerben, a falusi Oroszországot, a földesúr és paraszt Oroszországát. Oroszország történelmi életének ezt a szakaszát vázolva, annyi nagy kérdési tudott Tolsztoj felvetni munkáiban, olyan művészi erőig tudott emelkedni, hogy alkotásod a legelső helyek egyikét foglalták el a világ szépirodalmában. A forradalom előkészítésének időszaka egy olyaji országban, amelyet a feudalizmus hívei elnyomtak, hála Tolsztoj zseniális ábrázolásának, egy lépést jelentett előre az egész emberiség művészi fejlődésében. LENIN A „HÁBORÚ ÉS BÉKE'* Tolsztoj hat évig szakadatlanul dolgozott a Háború és béke megírásán^ a legjobb életkörülmények között. E megfeszített munka eredménye lett az 1812. évi honvédő háború idejéről szóló nagyszabású regény. Művészi értéke, tartalmának mélysége, terjedelmének nagysága tekintetében hozzáfogható regényt nem ismer a világirodalom. Rövidiesen meg-jelenése után úgy beszéltek róla, mint egy eposzról, azaz olyan írói alkotásról, mely általános, az egész nép szempontjából fontos történeti eseményt akként dolgoz fel, hogy rendkívüli alkotó erővel ragadja meg annak lényegét és jelentőségét. Egy alkalommal Maxim Gorkíj-jal' beszélgetve, az író ezt jegyezte meg a Háború és b ék é-ről: „Álszemérem nélkül merem állítani, olyan, mint az Hias", feleségének, Szofija Andrejevnának pedig azt mondta, hogy ebben a regényben „az 1812-es háború következtében kialakult népi gondolatot'* szerette. Mi ezt megtetézhetjük azzal, hogy a Háború és béke az orosz irodalomnak nemcsak I li a s -a, hanem Odysseia-ja is. Tolsztojban a Háború és b éké -nek gondolata akkor fogamzott meg, mikor a Dekabristák című kisregény tervével foglalkozott. Ebben a történet ideje 1856, amikor a regény hőse hazatér Szibériából. Ezt a megkezdett elbeszélést hamarosan VTI ELSÖ RÉSZ. í. — N0S5 herczeg, Genua és Lucca immár nem egyebek, mint a Bonaparte-család jószágai. Nem, előre is figyelmeztetem, ha nem azzal a hírrel jön, hogy háborúnk lesz, ha még mindig megengedi magának azt, hogy ennek az antikrisztusnak (igazán már magam is kezdem hinni, hogy csakugyan az), minden alávalóságát és rémtetteit védelmezze, — többé nem ismerem önt, és ön nekem többé nem hűséges rabom, mint a hogy' mondani szokta. No, de azért Isten hozta, Isten hozta. Látom, hogy szinte megijedt tőlem, foglaljon helyet és beszéljen. így szólott az 1805. év júliusában Scherer Pav-lovna Anna, Fedorovna Mária császárnő ösmert udvarhölgye és bizalmasa, a mitit az előkelő és tekintélyes Vaszilij herczeget, a ki elsőnek érkezett az estélyre, üdvözölte. Pavlovna Anna pár nap óta köhögött, vagy mint ő mondotta, — grippeje volt (a grippe még új szó volt akkor, a melyet csak kevesen használtak). A délelőtt folyamán egy inas által szétküldött meghívók, minden megkülönböztetés nélkül, mind így szóltak: „Ka önnek, gróf (vagy herczeg), nem akad okosabb jdolga, s ha nem ijeszti meg nagyon is az vt kilátás, hogy'"egy szegény betegnél töltse az estét, úgy nagyon fogok örülni, ha ma este hét és kilencz ó'-^ íözt magamnál láthatom. Scherer Anna." Tolsztoj: Hálorú és iéke I. S /