Háború és béke I-III. [antikvár]

A JJÁBORV ÉS BÉKE" 1 OLSZTOJ hat évig szakadatlanul dolgozott a Háború és béke megírásán, a Legjobb életkörülmények között. E megfeszített munka eredménye lett az 1812. évi honvédő háború idejéről szóló nagyszabású regény. Művészi értéke, tartalmának mélysége, terjedelmének nagysága tekintetében hozzáfogható regényt nem ismer a világirodalom. Rövidesen megjelenése után úgy beszéltek róla, mint egy eposzról, azaz olyan írói alkotásról, mely általános, az egész nép szempontjából fontos történeti eseményt akként dolgoz fel, hogy rendkívüli alkotó erővel ragadja meg annak lényegét és jelentőségét. Egy alkalommal Maxim Gorkij-jal beszélgetve, az író ezt jegyezte meg a Háború és b é k é-ről: „Álszemérem nélkül merem állítani, olyan, mint az Hias", feleségének, Szofija Andrejevnának pedig azt mondta, hogy ebben a regényben „az 1812-es háború következtében kialakult népi gondolatot" szerette. Mi ezt megtetézhetjük azzal, hogy a Háború és béke az orosz irodalomnak nemcsak 11 i a s -a, hanem Odysseia-ja is. Tolsztojban a Háború és b éké -nek gondolata akkor fogamzott meg, mikor a Dekabristák című kisregény tervével foglalkozott. Ebben a történet ideje 1856, amikor a regény hőse hazatér Szibériából. Ezt a megkezdett elbeszélést hamarosan vu