Háború és béke I-III. [antikvár]

Tolsztoj hat évig szakadatlanul dolgozott a Háború és béke megírásán, a legjobb életkörülmények között. E megfeszített munka eredménye lett az 1812. honvédő háború idejéről szóló nagyszabású regény. Művészi értéke, tartalmának mélysége, terjedelmének nagysága tekintetében hozzáfogható regényt nem ismer a világirodalom. Rövidesen megjelenése után úgy beszéltek róla, mint egy eposzról, azaz olyan írói alkotásról, mely általános, az egész nép szempontjából fontos történeti eseményt akként dolgoz fel, hogy rendkívüli alkotó erővel ragadja meg annak lényegét és jelentőségét. Egy alkalommal Maxim Gorkij-jal beszélgetve, az író ezt jegyezte meg a Háború és békéről: "Álszemérem nélkül merem állítani, olyan, mint az Ilias", feleségének, Szofia Andrejevnának pedig azt mondta, hogy ebben a regényben "az 1812-es háború következtében kialakult népi gondolatot" szerette. Mi ezt megtetézhetjük azzal, hogy a Háború és béke az orosz irodalomnak nemcsak Ilias-a, hanem Odysseia-ja is.