Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Giulio rákiáltott bátyjára:
- Niccolo! Ébredj már!
Niccolo mordult egyet, káromkodott, szemére rántotta kalapját s tovább bóbiskolt. Összeroskadva ült egy széken, két kezét kabátja zsebébe süllyesztette, fejével pedig a mögötte levő nagy könyvespolchoz támaszkodott. Mellette antik szekrény állt, telestele edényekkel, vázákkal, festményekkel, amelyet reklámnak tartottak itt az idegenek számára.
- Nem szégyenled magad, hogy alszol? Hiszen késő reggel van már! Az embert elfogja a düh, hacsak rádnéz!
Niccolo elbigyesztette a száját s öccsére pillantott:
- Mi bajod? Amikor nem eszem, alszom!
- Csak azt akarom mondani, hogy a bankba megyek. Ma kell megújítani a váltót."