Haymo [antikvár]

E fordításnál vezérgondolat volt: az író gondolatait, érzéseit, a hangulatot, a miliőt lehetőleg úgy átültetni, hogy magyar nyelven is Ganghofer szóljon. E célnak természetesen alá kellett rendelni hellyel-közzel a szószerinti hűséget. A német tulajdonneveknek változatlan használata nem germánizmus akar lenni, hanem annak a meggyőződésnek konzekvenciája, hogy hívebben átülteti a jellegzetesen német miliőt és jobban bele bírja ringatni az eredeti hangulatba az olvasót az, aki megtartja az eredeti tulajdonneveket - bár néhol komikus - mint aki, nagyon helyesen és nagyon méltányolhatóan, átfordítja azokat; mert az ilyen, bár kevésbbé erőltetett és az olvasóközönség nagyrésze előtt mindenesetre magától értetődő módon - de a más ruha helyett arcfestéket, maszkot ad néki. Igaz, hogy ez csak nézet és vélemény, mely egyáltalán nem számít népszerűségre. Bizonyos életkörökhöz tartozó személyek, dolgok megjelölése szintén nem a sima, irodalmi kifejezésmóddal van visszaadva, hanem lehetőség szerint a speciális életkörre vonatkozó jellegzetességgel. Aki eredetiben olvassa Ganghofert, kiérzi, hogy itt egy melegszívű, jó ember szól, aki senki és semmi igazat, jót, és szépet sérteni nem akar; magától értetődő tehát, hogy a fordítás is csak úgy nevezheti magát némiképen is méltónak, ha nem kaptával és indigóval - hanem plasztikára képes vésővel és retusáló-ecsettel dolgozik.