Hazádnak rendületlenül [antikvár]

Részlet a könyvből: A vidéki kaszinó üvegfalú kis dohányzójában ketten ültek a leszálló koraőszi alkonyatban. Könnyű szél suhogott a püspökkert rozsdáslevelű fái között. Az ablak alatt elhúzódó hosszú teraszra söpörte a hulló leveleket. A fák búcsúzóan bólogattak be a széles ablaksoron. A Bakony fölött haragospiros volt az ég. Visszfénye megtörött a négyszögletes, nehéz diófaasztalon álló kristálykancsó somlai aranyborán s a faburkolatba illesztett színes angol vadászmetszeteken. Két jóbarát beszélgetett csendes őszestébe illő szavakkal, hosszan elnyujtott lábbal ülve a nagy, faragott karosszékekben. Az asztalfőn vitéz Beéry Kálmán huszárezredes, a megye vitézi székkapitánya támasztotta az asztalt s révedezett a faburkolat fölött lógó néhány öreg portrén.