Hazajáró mult [antikvár]

Részlet a műből:"Mosoly huzta szét a keskeny, kemény száját, meg a ráncos arcát s ettől a mosolytól még előrébb ugrott a görbe álla, ez kantározta a kaján szemét, kitágította a kihívó orra likait; ravaszság pókhálózott az egész képén, a vendéghaja fürtjei alatt, a teste szikáran nyult felfelé, két kezével botra támaszkodott, a lába pedig kőtalapzaton nyugodott. S amint így előre görnyedt ez a bronz-Voltaire, mintha egyetlen gunyos mosollyal fizetne az utókor minden elismeréséért, meg a maga századának tömjénes bálványozásáért.Lauvereau Károly most megállt egy pillanatra. Háta mögött, a szobron az a különös mosoly. A Bonaparte-utca kövezetén egy társzekér dörög végig, utána magánfogat, s a leeresztett ablaka mögött meglátja Lauvereau De Ramumont márkinét Ceschini gróffal. A kétlovas kocsi befordul a folyópartra, a Szépművészeti Iskola irányába."