Hódítók [antikvár]

Részlet: Kantonban kimondták az általános sztrájkot. Tegnap óta kinn vörös ceruzával aláhúzva ez a rádiójelentés. Ameddig a szem ellát, a mozdulatlan, merev, csillogó, redőtlen Indiai óceán. Az égről, amelyen alaktalan felhők gomolyognak, fürdőszobapára nehezedik fölénk, a levegő sűrű, meleg gőzzel telített. Az utasok lomhán imbolyognak a fedélzeten és nem mernek nagyon eltávolodni a fehér táblától, amelyre pillanatok mulva ki fogják függeszteni az éjszaka kapott rádiójelentéseket. Ezek a hírek naponta lerögzítik a kialakulóban lévő dráma fejleményeit. A dráma testesedik s már mint közvetlen veszély nyugtalanítja a gőzös utasait. A kantoni kormány eddig csak szavakban fejezte ki barátságtalan érzelmeit; máról-holnapra tettekről számolnak be a sürgönyök. Nem is annyira a lázongások, sztrájkok és uccai harcok döbbentik meg az embereket, hanem az a váratlan és makacsságában az angolokéhoz hasonló elszántság, amivel túlteszik magukat a szavakon, amivel ott akarják sujtani Angliát, ahol a legjobban fáj neki: gazdagságában és presztizsében. A kantoni kormány fennhatósága alatt álló tartományokban ezentúl nem szabad eladni angol eredetű árut, még a kínaiaknak sem; a következetesség, amellyel most sorjában ellenőrzik a piacokat; ahogy a hongkongi munkásság szabotálja a gépeket; végül ez az általános sztrájk, amely egészében sujtja az angol kereskedelmet, míg a tudosítók ugynakkor kivételesen lázas aktivitást jeleznek a kantoni katonai iskolában - mindez egy egészen újszerű hadviseléssel állítja szembe az utasokat, háborúval, amelyet az anarchiába merült Dél-Kína indított el olyan hatalmak támogatásával, amikről jóformán semmit sem tudunk, az ázsiai angol uralom szimbóluma ellen, a megerősített szikla ellen, amelyről a fegyverben álló világbirodalom szemmel tartja nyáját: Hongkong ellen.