Holt lelkek [antikvár]

GOGOLY Ha a modern irodalom ott kezdődik, ahol az érdeklődés középpontjába a lélek belső világa, a társadalmi viszonylatoknak a minden szempontból megvilágított egyéniségben való belső tükröződése kerül, úgy Oogoly az első teljesen modern orosz prózaíró. Jelentősége az orosz irodalom történetében egyszerre az úttörőé és a klasszikusé. Az a hang, amely a 19. század orosz irodalmát jellemzi, a korától messze elmaradt feudális társadalommal szemben támasztott teljesen korszerű és éppen a valóság és az igény távolságánál fogva oly rendkívül intenzív kritika hangja, Gogolyban szólal meg először. Ennek a kritikának, ennek a szembenállásnak műfajaira is Gogoly adja az első klasszikus példákat. A Holt lelkek és A revizor című drámája szatírájának dühödt mosolyú humorával először ad példát arra a hangra, amely Dosztojevszkij : Sztyepancsikovo és lakosai című regényén és Sztyepán Trofimovics Verhovenszkij-jén keresztül egészen Hja Erenburg, vagy Ilf és Petrov szatirikus műveiig visszhangzik. Szerb Antal hívja fel a figyelmet arra a hangulati és magatartásbeli hasonlóságra, amely Oogoly Bulyba Tárászának fori'adalmi romantikája és a szovjet irodalom reprezentáns művei, elsősorban — már csak környezeténél fogva is — Solochov.: Csendes Don című regénye közt megállapítható. Finom délvidéki iájfestései, gyengéd és bensőséges ukrán ELSŐ RESZ. ELSÖ FEJEZET. N. kormányzósági város vendégfogadójának kapuján elég csínos, ruganyos kis bricska fordúlt be; olyan a milyenen legény-emberek szoktak járni, a nyugalmazott alezredesek, törzs-kapitányok, legalább száz lélek-nyi* jobbágysággal rendelkező földbirtokosok rendjéből, röviden: mindazok, a kiket középosztály néven ismerünk. A bricskában egy úr ült. Nem volt épen szép, de csúnya sem; nem volt se kövér, se szikár; nem lehetett róla azt mondani, hogy vén, de azt se, hogy nagyon fiatal. Megérkezése a városban semminémű föltűnést nem keltett, rnert nem volt benne semmi különös. Csak a vendégfogadóval szemben levő kocsma ajíajában álldogáló két paraszt tett rá némi megjegyzést, a mi különben inkább a kocsira vonatkozott, mint azt útasra. — Nézd csak, — mondá az egyik a másiknak, — milj^en 'kerekek! Mit gondolsz: kitartanának azok Moszkváig, ha odáig kellene rajtok menni? — Ki, — felelt a másik. — De, azt hiszem: Kazányig ki nem tartanának. Kazányig nem, — felelt a másik. Ezzel a beszélgetés véget is ért. Azonkívül, a mint a bricska a vendégfogadóba beérkezett, egy fiatal ember került elő fehér kanavász-nadrágban, — a mely igen szűk és rövid volt — divatosságra törekvő frakkban, a mely alól kilátszott túlai, pisztoly-formájú bronz-tűvel * A lélek, lelkek itt mindig a jobbágyokat jeler.tik, tehát a föczímben is holt lelkek = holt jobbágyok. Oogoly: Holt lelkek. 1