Igazság [antikvár]

Részlet a könyvből:Froment Márk, joinville-i tanító feleségével, Geneviéve-vel és Lujza nevű kisleányával egy szerdán este érkezett meg Maillebois-ba, hogy szokása szerint ott töltse vakációjának egy hónapját felesége nagyanyjánál, Duparque-nénél és anyjánál, Berthereau-nénél: a hölgyeknél", amint őket ezen a vidéken emlegették. Maillebois, ez a kétezer lakosú járás-székhely, alig tíz kilométerre volt Joinville falvától és csak hat kilométerre Beaumont-tól, egy régi és nagy egyetemi várostól. Augusztus első napjaiban rekkenő hőség volt. Vasárnap, az iskolai díjkiosztás alatt, zivatar volt. Az éjjel, ugy két óra tájban szakadt a zápor, de azért nem derült ki; az ég felhős maradt, sárga, ólomsulyu felhők borították egész a pereméig. A hölgyek, akik már hatkor keltek, hogy a hétórás misén résztvehessenek, a földszinti kis ebédlőben várták a fiatal párt, amelynek nem igen akaródzott lejönni. Négy csésze állott a fehér viaszosvászon-teritőn és Pélagie éppen belépett, kezében a kávéskanna. Pélagie alacsony, vörös, nagyorrú, keskenyajku teremtés volt. Húsz éve szolgált Duparque-nénál s szabadon jártathatta a száját - Hát, ha kihűl a kávé - mondta - nem én tehetek róla. Amikor visszament a konyhájába és még ott is komiszul káromkodva dörmögött, Duparque-né maga is kifejezést adott elégedetlenségének. - Tűrhetetlen, hogy ez a Márk, amint látszik, valósággal kedvét leli benne, hogy amikor itt van, elmulasztassa velünk is a misét.