Bővebb ismertető
Részlet:
Az Eldridge-keresztút környékén veszettül esett és fútt. Kezdve a délceg fenyőfákon, melyek a dombtetőn szegték föl kemény derekukat, méltóságos tiltakozással, le egészen az árok sok hisztériás fűzfájáig, melyek őrült dühhel kínozták-csavarták magukat jobbra-balra, általános volt a kavarodás. Ha a szél alábbhagyott, az eső kezdte újra, vad zuhatagok sortüzével ropogva végig az országúton, apró vízesések zúgóit szabadítva alá a domboldalakról, s földig csapkodva a vad zab nehéz kalászait. Aztán újra fordult a játék: újra szél esett a levert mezőknek, tajtékozva verte a tócsákat, lesodorta az útmenti fenyők ágait, s bajt bajra zúdított.