Jocaste [antikvár]

Részlet a könyvből:- Micsoda! Longuemare ur, ön a békákat a zsebébe teszi? Hiszen ez undorító! - Lépjen a szobámba, kisasszony, egyet odaerősítek egy vékony deszkalaphoz és fölfedem a fodor belét, amelyet egy igen finom csipesszel felingerlek. - De hiszen ez borzasztó! Az ön békája szenved! - Télen keveset szenved és nyáron sokat. Ha a fodorbél egy korábbi sérülés következtében gyuladásban van, a fájdalom intenzívvé válik és a sziv megszűnik verni. - És mire szolgál önnek e szegény állatok kinzása ? - A fájdalomról szóló tapasztalati elméletem felépítésére. Be fogom bizonyítani, hogy a sztoikusok nem tudták, mit beszélnek, és hogy Zenon tökfilkó volt. Ön nem ismeri Zenont, kisasszony? Ne is ismerje meg soha. Tagadta az érzetet. Pedig minden csak érzet. Ön a sztoikusokról szabatos és elegendő áttekintéssel fog birni, ha azt mondom, hogy ezek bolondok voltak vidámság nélkül, akik ízetlen színleléssel vetették meg a fájdalmat. Ha ez álbölcsek egyike csipeszeim között találná magát, békám helyzetében, meglátná, vajjon megszüntethető-e a fájdalom az akarat cselekvése által.