Két sorsjegy [antikvár]

Caragiale (1852-1912) Iancu Luca Caragiale, a román drámairodalom igazi megteremtője, a maró gúny, a szatíra, a komikum művészi eszközeivel harcolt a XIX. századvégi Románia vezető osztályainak kizsákmányoló rendszere ellen. Harcolt a nagybirtokos bojárság és a 48 eszméit eláruló burzsoázia „szörnyszövetsége" ellen, melynek uralma alól végül is csak 1945-ben szabadult fel a dolgozó román nép. Caragiale nem volt következetes forradalmár, mert osztálykorlátainál fogva nem tudta felismerni, hogy a feudális-kapitalista Romániában a szabadság letéteményese a munkásosztály. Innen származnak életének és művének ellentmondásai. Fiatalkorában| melynek egyrészét a román olajvidék központjában, Ploesti-ben tölti, ahol mint törvényszéki irnok igyekszik megkeresni anyjának és testvérének a mindennapi kenyeret, az 18%8-as polgári forradalom eszméiért lelkesedik és 1870-ben résztvesz egy sikertelen forradalmi kísérletben. Ezután egy vándorszínész-társulat súgójaként bejárja az országot, majd a magát liberálisnak nevező burzsoázia egyik lapjánál éjszakai korrektor.