Ködből a fénybe [antikvár]

Részlet a könyvből: Szerette elgondolni magáról, hogy ő nagyon rossz, kemény ember. De ha elfeledkezett erről, vagy ha valami barátjával beszélgetett és nevetett, akkor meglátszott a szemén, hogy kedves, jólelkű fiú és nagyon fiatal még. Olyankor, mikor mogorva, idősebb férfiakkal volt együtt, ő is sötét szemmel nézett körül, - de váratlanul kellett elkapni a pillantását és akkor látszott, milyen tiszta és derűs. Abban a korban volt, mikor már nem rajongó suhanc az ember és kezdi megérteni a férfivoltával járó felelősségeket. Ködös, zavaros világon haladt keresztül és nagynehezen kezdett benne tájékozódni. A fiatalság mindig nagyon komolyan veszi önmagát és ő sem volt ebben kivétel. A szabad természet dajkálta és nevelte kiskorától fogva. Megajándékozta áldott kincseivel. Izmos, egészséges, karcsú, szép fiatal férfi volt, lépte gyors és könnyű, mint a hegyek óriás macskájáé, szeme gyors, mozgása kecses. Fényes fekete haja volt, villogó fekete, szeme, rézbarnára égett arca, - szinte indiánnak lehetett volna tartani. Beleakasztotta kesztyűs kezét az övébe és úgy állt meg az Eagle-istálló küszöbén. Elgondolkozva nézett végig Queen City egyetlen utcáján. Egy pillanatig valami tétovázás, némi határozatlanság látszott rajta, amint egyik lábán egyensúlyozta magát. De látszott rajta, hogy nem szokása sokáig töprengeni semmin. Az ilyen embernél egy pillanat alatt kész az elhatározás, a következő másodpercben már cselekszik is. Jobban a szemére rántotta széleskarimáju kalapját, hanyag kézmozdulattal, egyetlen rántással igazított a nyakkendőjén, aztán halkan fütyörészve a kis vasuti állomás felé indult.