Kötélbevert igazság [antikvár]

Részlet a könyvből: A boltíves terem szines ablakkarikáin meleg napszálak cikáztak. A polcokon topáz-ragyogásu szikrák szökdöstek a serlegek, kupák, billikomok sápadt ezüstje közé. Szelid kék sugarak imbolyogtak a leveles ládák kovácsolt vascifrázatain s a falakra aggatott buzogányok, dárdák, ősi vértek rózsás zöld fénykörökkel szóródtak tele. Eme csillogva ringó szivárványzuhatag - himes fátyola az aranyos nyárnak, - derűt, vidámságot csalogatott a tágas, faragott karzattal körülvett helyiségnek templomias hangulatába. A szárnyas tölgy faajtón ifjú levente lépett be, nyusztprémes süvegét letette a bejárat mellett álló medvebörös padra. Beljebb kerülve, föl és alá kezdett járkálni. Járása- kelése olykor-olykor megakadt egy fegyver, egy állatbőr előtt. Némely címeres, fakult vásznu képnél hosszabban is elidőzött. Nézdegélt anélkül, hogy látott volna . . . Várakozás láza tüzelt bogárfekete szemeiben, halántékát forró vérhullámok feszegették. Lopva oda-oda villogott Kendy Sándor nagyúrnak dolgozószobája felé, ahonnan élénk párbeszéd, jóizü nevetés szűrődött ki a csöndbe.