Kozákok [antikvár]

Részlet: A kozákok. Kaukázusi történet. Álomba merült Moszkva városa. Csak hébe-hóba lehetett hallani a kocsik zörgését a havas úton. Az ablakok sötétek, kialudtak a lámpák. A templomokban megkondultak a harangok, hangjuk végighömpölyög a szunnyadó város fölött s hirdeti a reggel közeledtét. Az uccákon kihalt az élet. Egy-egy szán szűk barázdát szánt a homokos hóban, a kocsis áthajt a tulsó oldalra s elszundikál, mialatt az utasára várakozik. Egy öregasszony ballag a templomba, ahol néhány rendetlenül felállított viaszgyertya vöröses fényt vet a szentképek aranyrámáira. A munkások fölkelnek a hosszú téli éj után s dolgukra mennek. Hanem az uraknál még mindig este van. Chevailer vendéglőjének egyik ablakából a leeresztett zsalu nyílásán át a törvény tilalma ellenére fény szűrődik ki az uccára. A bejárat előtt kocsisok álldogálnak egymás hátára támaszkodva. Egy háromlovas postakocsi is várakozik itten. A kapus a bundájába húzva magát a ház sarkában gubbaszt.