Lavotta szerelmei [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor az eső veri az ablakot s valami átláthatatlan szürkeség borit be mindent, - emlékezem a nyárra. Mintha fenyvesek lágy zsongalomját hallanám. Az udvaron szomorú nyírek alatt rózsák virúlnak. A szobaajtó nyitva, de bent, a késő nyári alkonyatban, az öblös kandallóban már pattog a tűz. Jóleső puha csönd az ódon, bolthajtásos szobában. szinte mesélésre hívó a hangulat. Mesemondásra, régiekről, elmúltakról. Egy ilyen csöndes estében Lavotta Jánosról is hallottam sok mindent, akinek szerelméről operát irtak, épen úgy, mint ahogy megirták, kottára szedték, lepingálták már annyi muzsikusnak, piktornak, meg poétának a szerelmét.