Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A tovarobogó vonat harmadik osztályú kocsijainak kemény fapadjain összeszorult zarándokok és betegek az »Ave Maria stella« énekét zengték éppen el, melyet az orleánsi pályaudvart elhagyva kezdtek meg, midőn Mária láztól és türelmetlenségtől izgatottan félig felemelkedett nyomorúságos fekhelyéről és szemébe ötlöttek Páris erődítvényei:
- Ah, az erődítvények! - kiáltott fel fájdalmában is ujjongó hangon. - Végre elhagytuk Párist! végre utazunk!
Atyja, Guersaint műépítész arcán mosoly vonult el lánya örömének láttára, míg Froment Péter abbé testvéri gyöngédséggel merült el szemlélésébe; aggódó részvétében magáról megfeledkezvén, hangos szóra nyílott ajka :
- Holnap reggelig is eltart ez az út! Három óra negyven perckor érünk Lourdesba, több mint huszonkét órai út!